Nióbium1801-ben Hatchett angol kémikus izolálta, aki a londoni British Museumban egy vasércdarabot tanulmányozott, és a fémet először egy svájci vegyész állította elő 1864-ben a kloridok hidrogénnel történő redukciójával. 1951-ben a Nómenklatúra Bizottság A Tiszta és Alkalmazott Kémia Nemzetközi Szövetsége (IUPAC) úgy döntött, hogy egységesíti a nióbium használatát az elem hivatalos neveként.
A nióbiumot eleinte izzólámpák izzószálainak készítésére használták, de hamarosan felváltotta a volfrám, amelynek magasabb olvadáspontja volt, és jobban megfelelt az izzólámpák gyártásához. Az 1920s években felfedezték, hogy a nióbium javíthatja az acél szilárdságát, és ez lendületet adott a nióbium használatának a vas és acél területén; Valójában csak 0.{2}},05 százalék nióbium hozzáadása az acélhoz 30 százalékkal vagy még nagyobb mértékben növelte az acél folyáshatárát. vagy több. A nióbium hozzáadása nem változtatja meg a vas szerkezetét, hanem az acélban lévő szénnel, nitrogénnel és kénnel kombinálva megváltoztatja az acél mikroszerkezetét. A nióbium emellett javítja az acél szívósságát, a magas hőmérsékletű oxidációval szembeni ellenálló képességét, a korrózióállóságot, és csökkenti az acél rideg átmeneti hőmérsékletét, ami jó hegesztési és alakítási tulajdonságokat eredményez.
A Bell Labs tudósai azt találták, hogy a nióbium-ón ötvözetek továbbra is képesek fenntartani szupravezető tulajdonságokat erős elektromos és mágneses térben, és a nióbium az egyik legmagasabb kritikus hőmérséklet, ezért a nióbiumötvözetek jelenleg a legfontosabb szupravezető anyagok.
Valaki tervezett egy nagysebességű levitációs vonatot, a kerekeibe szupravezető mágneseket szereltek, nióbium tartalmú ötvözetből készült, amely erős és stabil mágneses teret képes létrehozni, így a vonat teljes lebegése a pályán kb 10 centiméter magasságban. , már nincs súrlódás a vonat és a vágány között, és így nagyon kis teljesítményt igényel, a vonat 500 kilométer per órás sebességet meghaladó sebességet érhet el. Nióbium és titán szupravezető anyagokat is felhasználtak egy egyenáramú generátor létrehozására, amely kicsi, könnyű, olcsó, és 100-szor több áramot termel, mint egy azonos méretű generátor.
A nióbium a sebészeti gyógyászatban is fontos szerepet játszik, kiváló korrózióállósággal rendelkezik, nem lép kölcsönhatásba az emberi szervezetben lévő különféle folyadékokkal, és egyáltalán nem károsítja a biológiai szöveteket, bármilyen sterilizációs módszerhez alkalmazható, szerves szövetekkel kombinálható. hosszú ideig, és ártalmatlanul marad az emberi szervezetben. Így nióbium lapokkal kompenzálták a koponya sérülését, nióbium dróttal idegek és inak varrására, nióbium csíkokkal a törött csontok és ízületek pótlására, illetve nióbium fonallal vagy nióbium drótból készült nióbium hálóval kompenzálták. izmok számára, mintha valódi csontokon nőttek volna fel. Ezért a nióbiumot "biofil fémnek" is nevezik.
A nióbium külső vegyértékelektronrétege 5 elektronból áll, ezért gazdag redox tulajdonságokban. Vegyértéke -1-tól +5-ig terjedhet, és ha a vegyértékelektron réteget teljesen eltávolítjuk, egy rendkívül oxigénbarát kriptonit magot tár fel, amely felhasználható halogenid konverterként, oxidálószerként és még szén-hidrogén kötések aktiválására. Egy közelmúltban végzett tanulmány kimutatta, hogy az ötértékű nióbium erős oxidáló tulajdonságai felhasználhatók mérgező gázok tisztítására, és még a rettegett mustárgázt is könnyen nem mérgezővé alakíthatja a nióbium-szaponit agyag.
2003-ban az osztrákok a nióbiummal is szép vegyészművészetet találtak, a fém nióbium felülete galvanizálással nióbium-oxid filmet nyerhet fénytörő, csillogó felület, a különböző vastagságú fólia különböző színeket is képes előállítani, így sokféle színű érméket, ami növeli ezen érmék gyűjtői értékét.
