A volfrámötvözetek mechanikai tulajdonságai az ötvözött anyagok mechanikai jellemzőire utalnak, különböző külső terhelések hatására, különböző környezetekben, és ezek a fő alapja a különféle műszaki tervezési paraméterek, elsősorban a keménység, a ridegség, a plaszticitás, a szívósság és a szakítószilárdság meghatározásának. Szilárdság, hozamerősség, rugalmasság, hajlékonyság, merevség stb.
1. Keménység
Az ötvözet anyagának azon képességére utal, hogy lokálisan ellenáll a kemény tárgyak felületébe történő nyomásának. Ez egy fontos mechanikai teljesítménymutató az anyag lágyságának és keménységének mérésére. Olyan módszerekkel mérhető, mint a Brinell-keménység, a Rockwell-keménység, a Vickers-keménység és a mikrokeménység. A volfrámötvözet keménysége általában 24-35 HRC.
2. ridegség
A külső erő hatására bekövetkező anyagtörés és sérülés jellemzőire utal. Ellentétes a szívóssággal és a plaszticitással, és olyan tényezőkhöz kapcsolódik, mint az anyagösszetétel, a nyersanyagarány és a szervezeti struktúra. A volfrám-nikkel-vas ötvözet vagy volfrám-réz ötvözet esetében általában a volfrámtartalom növekedésével vagy a kötőanyag-tartalom (például nikkel, vas, réz) csökkenésével az ötvözet ridegsége is megnő.
3. Szívósság
Az anyag azon képességére utal, hogy a képlékeny alakváltozás és törés során energiát nyel el, és egy anyag töréssel szembeni ellenállására utal, amikor olyan erőhatásnak vannak kitéve, amely deformációt okoz. Ez a ridegség ellentéte. A volfrám alapú ötvözetek esetében elsősorban a kötőanyag-fázis ad szívósságot, így bizonyos körülmények között minél nagyobb a kötőanyag-fázis tartalom, annál jobb az ötvözet szívóssága, és kisebb a rideg törés lehetősége.
A Baoji Yusheng Metal Technology Co., Ltd. úgy véli, hogy a mechanikai tulajdonságoktól függetlenül olyan tényezők befolyásolják őket, mint az anyagösszetétel, a nyersanyagarány, a szervezeti struktúra, a gyártási folyamat és az utófeldolgozás.






